Minden évben megállapítjuk, hogy minden szempontból rangos kiállítással zárjuk a két hetet. Így volt ez idén is (2024). Negyedszázada annak, hogy először tartottuk meg művésztelep zárókiállításunkat Kendlimajorban (1999), és úgy gondolom, bátran kimondhatjuk, hogy megvalósult két ember - Ludvig Zoltán festőművész, és Páli László vállalkozó – akkor erősen túlzónak tűnő álma. Valamennyien, akik akkor együtt elindultunk ezen az ismeretlen kihívásokkal teli úton, érett felnőttkorunk közepét éltük. Több volt a lelkesedésünk, mint a tudásunk. Lépésről lépésre épültünk fel a feladathoz mi magunk, és építettük fel a megvalósuláshoz a környezetet egy egyszerű falusi udvarban. Harmincnégy országból több mint 200 professzionális képzőművész jött el ide az elmúlt 25 évben, tette le névjegyét alkotásaival, hozta el kultúráját, napi történetét a világ közeli és távoli országaiból. Ma már talán nem túlzás kimondani, hogy világhírűvé tettük a helyet a képzőművészet területén. És kimondhatjuk, hogy nemzetközi szinten váltak ismertté a képzőművészek, akik tagjai ennek a csapatnak. Vagy, ahogy manapság már mondjuk, ennek a sokszínű, nagy családnak. Állandó vívódásban élek a bennem burjánzó kérdések kapcsán. 

Megérte-e. A technika uralta világban van-e ennek értelme. Érték ez, vagy csak telefestett vásznak, megfaragott szobrok halmaza. Egyre inkább foglalkoztat a hogyan tovább problémája. Mi lesz ennek a helynek, a helyen megtörténteknek a sorsa. Hogyan lehetne továbbadni azt a rengeteg tudást, a világból idehozott napi információt, amit képzőművész barátainkon keresztül megélünk. A vicces, vagy éppen szomorú sztorikat, a hajnalig tartó tartalmas, lélekboncoló beszélgetéseket. Egy-egy alkotás kivesézését. Azt, hogy milyen változásokon mentünk keresztül az eltelt időszak alatt azon túl, hogy idősödtünk. Hogyan alakította át a közösséget a becsatlakozó fiatalok mentalitása, világlátása. Hogyan viszonyuljunk az ő képi világukhoz, világértelmezésükhöz, amelyre a technika nyújtotta lehetőség nagymértékben rányomja a bélyegét.

Hogy jó-e ez, vagy művészet-e ez? Persze tudjuk, hogy igen, művészet. Amihez nekünk, régebb óta fiataloknak fel kell nőnünk. Mit jelent ma az a szó, hogy „művészet”. Vagy, hogy művész. Ki ma a művész. Hogyan lehet átadni a mindennapi személyes történeteket, amiket mindenki hoz magával. Hogy miért kellett elhagynia több barátunknak is az otthonát a naponta megélt politikai, vagy éppen néhány eltorzult világnézetű honfitárs utcai zaklatásai miatt.

Azt, hogy miképpen élte meg valaki, amikor otthona ajtaján dörömböltek az „ellenség” katonái. Milyen azt látni videón, ahogy a köztünk lévő túlélő végigsétál az emlékfal előtt, amelyen ott van az elvesztett barátok, rokonok fotója. Hogy a migrációban megélt idegenségből hazaköltöző, aki elkezdi felépíteni a vágyott életét, újra költözésre kényszerül a politikai helyzet miatt.

Elsők között kapni információt arról, hogy az éppen művésztelepünkön alkotó baráti házaspár szüleinek otthona közelében „ma reggel” bomba robbant. Nézni értetlenül, hogy miért sírnak minden reggel a fűben ülve, telefonjukat kezükben tartva, mert megkapták az aznapi veszteséglistát. És mindeközben látni azt, ahogy készül a saját kaligráfia. Tudod olvasni! - mondja nekem az egyiptomi alkotó. És tényleg tudom olvasni. Látni azt az érzelmi változást a délután megfestett, még mosolygó arcon, ami másnap reggelre kisírt szemű asszonnyá alakul át. Más országokból érkező művészek azt mondják, 25 év magas színvonalon végzett, kitartó, állandó jelenléttel bíró munka kell ahhoz, hogy komoly gyűjtő szemében egy-egy alkotás hitelessé váljon, hogy azért hajlandó legyen akár elképesztőnek tűnő árat is megadni. Napjainkban ez is borulni látszik, hiszen egy-két alkotással megjelenő fiatalokról azonnal leírják, hogy világhírűek, rekord áron vettek tőlük képet.

Van, aki erre úgy reagál, hogy „mondd te is”. Én pedig azzal nyugtatom magamat, hogy majd mindent „elbeszélnek” az alkotások. Beszélnek arról, hogy mit és kiket adott nekünk ez a negyedszázad. Elmondják az elmondhatatlant. Ludvig Zoltán gyakran rak a képeire különböző jeleket. „Ötszáz év múlva majd valaki ezt egyértelműen fogja tudni olvasni” – mondta Ludmila Baitsaeva. Nosza, legyen így. Legyen mindig valaki, aki majd akarja, és tudja is olvasni a ma művészeinek üzenetét. (Ludvig Klára)

  1. Paco Arisa, Spain

  2. Mahmoud Ashkanani, Kuwait

  3. Balogh István Péter, Hungary

  4. Balázs Ádám, Hungary

  5. Katalin Bereczki-Kossack, Germany

  6. Georg Brandner, Austria 

  7. Csuta György, Hungary

  8. Győrfi András, Hungary

  9. Heinrich Hofmann, Austria

  10. Ralf Klement, Germany

  11. Klotz Miklós, Hungary

  12. Sergei Komiagin, Russia

  13. Koppány Attila, Hungary

  14. Korbely István, Hungary 

  15. P. Kovács Péter, Hungary

  16. Gerd Messmann, Germany

  17. Págyi Zsóka, Hungary 

  18. Sebestyén János, Hungary

  19. Aljona Shapovalova, Russia

  20. Elena Shumacher, Russia

  21. Simon János, Hungary

  22. Szőke Péter Jakab, Hungary

  23. Verebélyi Diána, Hungary

  24. Ziegler Németh Ferenc, Hungary

  25. Ludvig Dániel, Hungary 

  26. Ludvig Zoltán, Hungary

Tóth Richi, gasztronómiai művész

Fándli Zsuzsi

Farkas Éva (Vica)

Ekler István és Marika

Gerencs Tibor

Koczván Júlia

Csinyát Anna – Dr. Bódi Miklós

Bogdán Böbi

Horváth Klaudia 

Sárvári Erzsébet

Nemzeti Kurlurális Alap - Kortárs Művészetpártoló Alapítvány

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata

Kínai Csaba – Pratino Kft., Venalein Kft. tulajdonosa

Szakacsits Szabolcs – Szakacsits Holding Kft.

Szegletes Dávid

Kuruzcz István 

Papócsi György 

Ekler Orsolya - Ekler Krisztina

Zalaerdő Zrt. Nagykanizsa

Dr. Kalmár Katalin

Kalmár Zsuzsa

Bátoriné Dr. Vránics Gizella

Gerencsérné Hajdú Magdolna

Keléné Molnár Melinda

Buchleiter Péter – Szabó Éva

Pálfi Balázs  

Balázs Imre – Ell Bútorszalon

Horváth Ferenc – Fa Feri Kft.   

Csőgör Csaba-Csőgör Andi 

Kálovics Ferenc - Kálovics Györgyi

Kálovics József - Kálovics Márti

Lőrincz László 

Nagy Gábor és Ági

Tóth Gábor és Varga Marianna

Rácz István 

Tóth Lúcsia polgármester, Kisrécse

Tóth Sándor és Ági

Bander Miklósné – Banderas Divatüzlet Nagykanizsa

Kardos Eszter és Nagy Attila

Farkas Ferenc

Da Crema Fagyizó – Wilheim Dávid és Agoudán Virág fagyizója 

Kondricz Pékség 

Szegletes Gábor 

Helios Kft. - Horváth Gábor és Mária

Horváth MÉH – telep, Horváth János